Éppen hazafelé baktattam az úton, mikor magam elé feltekintve látok két 15-16 éves forma gyereket. Az út (4 sáv) túloldalán néhány hasonló korú lány várta tömegközlekedési eszközét. A következő párbeszéd hangzott el (az úttesten átórdítva) a srácok és alányok között.
Aloha
mindenkinek, ahogy a messzi északon mondanák. Már számomra is
unalmas, hogy lassan minden bejegyzésem úgy indítom: hogy hínye de
qurva régen nem írtam, de hát ez van.
Ezen bejegyzésem
AnRea meghívása nyomán született. Sajnálatos módon komoly
hangvételben kell folytatni a történetet, ami hozzám nem áll
annyira közel, és annyi, de annyi magaslabda van ebben a
sztoriban... Mivel azonban zsenialitásomnak köszönhetően minden
elvárásnak képes vagyok megfelelni (kb.) így teljesítem a komolyság
kritériumát is.
(AnRea, te milyen
perverz vagy) --> Ezt nem bírtam kihagyni. :P
Ezt a játékot Én1 indította el és AnRea hívott meg, az ő történetét folytattam.
Bizony-bizony, nem elég állandóan a múltba révedni. Hiszen ahogy a bölcs kínai mondaná a jövő a jövőnk. Szóval nem szaroztam, előre tekintettem.
... a picsába! Jól leszartam a blogomat. Egy ideig nem értettem, miért van, hogy az emberek egy része duzzogva néz rám az utcán, míg mások zokogva omlottak a lábaim elé. Miért? MIÉRT?! Mit tettem? De végül rájöttem, hogy inkább mit nem tettem. Nem írtam blogot.
Bizonyára
mindenki hallott róla, hogy kicsiny nemzetünk Sólymát nem
engedték átröppenni Szlovákiába. Nyilván mindenkinek van
magyarázata az ügyre.
Töredelmesen
bevallom még sohasem jártam a Szigeten. Mondjuk, most, hogy így
jobban belegondolok, egy fesztiválon sem voltam. Na, de
most....
Persze az, hogy sosem voltam fesztiválon, nem azt jelenti, hogy
eddig a sakkszakkörön répáztam. Tehát nem azon bánatomban léptem a
fesztiválozás bűnös útjára, mert a Windows 7 fejlesztésével
megelőzött a Microsoft, és minden mindegy alapon, lelkem a
Sátánnak ajánlva belevetettem magam a feszkóba. Úgyhogy alapvetően
macsó életet élek, csak eddig ezek a dolgok kimaradtak. Nyilván
azért, mert a motoros bandámmal, a Halál Angyalaival róttuk a 66-os
utat és minden utunkba kerülő élőlényt elpusztítottunk. Merő
szórakozásból. De tééénnylleeeg...
Könnyekig meghatva tespedek a monitor előtt, hisz eltelt egy újabb év. Immár 2, azaz kettő éves a blogom. Az ünneplő tömegektől nem várok el semmi különöset ezen jeles nap alkalmából. Elég, ha térdre borulva nyaldossátok csizmám szárát. Illetve méégg... Recsegjen a görögtűz a seggetekből, hányatok tűzijátékot, borítsátok rózsaszirommal az utcákat, tereket, áldozzatok szüzeket! Tehát tényleg semmi extra, nem kell túlzásokba esni.
Csak most látom, hogy milyen régen nem jártam a blogom környékén. Pedig utolsó bejegyzésem óta eltelt idő alatt, szinte minden nap akartam írni, csak hát valami mindig elvonta a figyelmemet.
Mostanság előfordul, hogy a kihíváskeresés extrém formáját választva megabrutál filmeket nézünk a haverokkal 1980-ból, meg '90-ből. Így akadt a horogra a Menekülés New York-ból és a Menekülés Los Angeles-ből c. műremek Kurt Russellel. Ezekben a filmekben Snake Priskin karakterét formázza meg Kurt bácsi, teszem hozzá qurva jól. Komolyan mondom, Chuk Norris még padavanja sem lehetne Snake-nek olyan kemény. Meg is állapítottuk, Snake annyira, de annyira kemény, hogy ő már nem is hugyozik, ő pisál. Született is egy új fogalom, ez a snakekemény.
Gondoltam szólok néhány szót a magyar társadalom kardinális problémáiról, szúrok pár sort az elkerülhetetlen globális ökológiai katasztrófáról, amely gigászi tűzviharok és hétmérföldes árvizek formájában hozza el az apokalipszist. Azonban találtam ennél egy sokkal izgi-bizgibb témát.
Íme, megszületett az újabb bejegyzés. Belátom, régen pötyögtem, aminek oka, hogy leszartam a blogomat. Tudom, nem szép, de hát lusta voltam, mint atom. Azonban most lelkes vagyok, mert láthattam/hallhattam egy csúcsmenő évértékelő beszédet, amelyet maga a táltos, az isteni Viktor prezentált.
Bizonyára sokak tudnának olyan embereket felsorolni életükből, akik hosszú évekkel ez előtt felszívódtak, majd egyszer csak újra felbukkantak, nem biztos, hogy mindenki örömére.
Játékra hívott Összetett, és mivel játszani jó, hát hajrá! 60db kérdésre kell válaszolni, ami kicsit furcsa játék, de hát kinek mi, ugyebár.
Tervem, hogy leigázzam a hitvány földlakókat. Jelenleg gonosz zombihadseregem (esetleg, lehetnek klónok is, de azzal Véder már egyszer megszívta) megalkotásánál járok. Seregem bővülése azonban megtorpant, mert nincs hol tárolnom gonosz és mindenre elszánt zombiaimat. De, amint áthidalom a problémát, meg lesz a sereg, ebben nem kételkedem, mert retaldált zombi elég rohangál szabadon az utcákon.
